Horváth Kati

Horváth Kati  Rózsa Misivel

Keresem az emlékeimben, hogy hol és mikor ismertem meg. Egyszerűen nem tudom. Olyan mintha létezésem minden percében ismertem volna már Nincs a kapcsolatunknak kezdete. Valamikor a DE idején ismertem meg. Hol? Mikor? Ha megölnek sem tudom.

Ritka csodálatos egy asszony volt. A Katink! Akivel mindig össze lehetett cinkosan egy hülyeség kapcsán kacsintani és ugyanilyen lazasággal lehetett a legkomolyabb témákról beszélgetni. Nem szerette mutogatni műveltségét, de ha az ember komolyan beszélt vele, nagyon hamar kiderült, hogy milyen széles ismeretkört tud birtokolni és mindezt olyan laza természetességgel tette, hogy valóban a világ legpucérabb dolgának festett.

Imádta az életet. Akkor is, ha éppen nehéz volt. És mivel őszinte ember volt, sokszor volt nehéz. De jókedve soha nem hagyta el. Képes volt a legnagyobb bajban is megtalálni ami humoros, és abba kapaszkodva kihúzni magát és környezetét is a letargiából. A lélek volt sőt, inkább így írom le A LÉLEK volt.

Úgy tudott optimista lenni, hogy közben megőrizte pesszimizmusa erejét. Négy dologhoz ragaszkodott nagyon mereven: A gyerekéhez, az unokáihoz, a Gosztonyi Lacihoz és a liberalizmushoz. Na és természetesen a barátaihoz. Kati volt az, akire mindig számíthattunk. Van úgy, hogy az ember kifárad, lemerülnek az elemei. Ilyenkor vagy összefutott vele, vagy csak felhívta telefonon és mindig csökkent a fáradtság, nőtt az életkedv. Rengeteget köszönhetünk neki és rengeteget köszönhet neki a liberális közösség és a hazai liberalizmus ügye is.

A gyilkos kor megjelenését is, szinte nevetve volt képes közölni. Annyira könnyedén vette a halál közelségét, hogy elérte, hogy mi magunk se vegyük azt komolyan. Tudtuk, hogy nagy a baj, hiszen a rák, nem játék és amikor áttételek alakulnak ki, főleg idős korban, ott nagyon nagy baj van. De azzal vigasztaltam magam, hogy Katinál kevés erősebb asszonyt ismerek, le fogja ezt a rohadékot győzni. Néha a fájdalom erősebb volt nála és ilyenkor elengedte magát és megengedte magának a panaszkodás luxusát. majd amikor rájött, hogy ez mennyire fáj a másiknak, hirtelen elütötte az egészet egy viccelődéssel és mivel nagyon szerettük őt, hinni akartunk abban, hogy tényleg csak egy rossz vicc az egész és meggyógyul gyorsan és minden úgy megy tovább mint előtte, hiszen nélküle már semmi nem lesz ugyanaz.

Jó pár napja beszéltem vele utoljára. Mondta, hogy erősödnek a fájdalmai, de nem gondoltam volna, hogy az a beszélgetésünk az utolsó lesz. Ha tudom, akkor nem pocsékolom az időt arra, hogy hülye politikáról okoskodjak neki, - bár ez érdekelte, nagyon akarta tudni mi lesz az új párttal és persze várta az indulást, jött volna velünk ahogy mindig- hanem inkább elmondtam volna neki, mennyire szeretem és mennyire hálás vagyok azért a sok jóért, amit kaptam tőle. Ezt már nem tehetem meg és ennek hiánya égetően tud fájni.

Amit felépített az életben az tiszteletet parancsoló életmű. És nála finomabb gulyást ember nem tud készíteni, és úgy csinálta, hogy közben ő húst nem evett, mert vegetáriánus volt. Magam alá temetett a híre annak, hogy tegnap elment örökre. Vigasz a fájdalomban, hogy könnyű halált adott neki a Teremtő. Azt mondtam, az elején, hogy nem emlékszem kapcsolatunk kezdetére, de vélhetőleg nem is volt kezdete. Úgy azt tudom megerősíteni a végén, hogy vége sincs. Mert bár kati elment közüllünk, nem hallhatjuk nevetését, nem számíthatunk munkájára, segítségére itt a Földön, de hiszem, hogy odafentről figyel minket és velünk van. Hiszem, hogy amíg mi élünk és emlékezünk csodálatos személyére, addig mindig velünk lesz, nem hagyott itt minket.

Ha nehéz lesz a holnap, mi akik ismertük elevenítsük fel emlékét, személyét, hangját, gesztusit és ez erőt fog nekünk adni a holnapban is. Isten nyugosztaljon Horváth Kati, nagyon szerettelek, nagyon fogsz hiányozni, legyen könnyű és szép az álmod. Köszönöm, hogy voltál.

Kati  temetése 2013.május 27-én 14 órakor lesz  az Úköztemető  szóróparcellájában